Angliában 5 éve tapasztatok

Ha valakit érdekel én is leírom a tapasztalataimat. Ugyan nekem kiköltözésem viszonylag egyszerű volt mert cégen belül tettem meg ezt, így az első hónapban a cég biztosított szállást. Maga a process úgy nézett ki hogy a főnököm aki angol volt megkérdezte hogy érdekel -e, és ő lezongorázta a magyar vezetéssel - akik ugye nagyon nem szerették volna hogy nekem jobb legyen.

1 hónap alatt találtam elérhető albérletet viszonylag normális áron. 2018, 1200 GBP/hó). Landlord kicsit féreg volt szóval váltottam 1450 GBP/hó egy jobb helyen. Mindkettő 1 szobás albérlet utóbbi Temzére néz, 65m^2.

Azóta váltottam munkát etc de informatikus révén ez így nem egy nagy dolog.

Munkában nagyjából 50% angol, maradék külföldi. Eleinte elmerülni a banter rejtelmeibe és hogy hogyan kell effektíven angolul kommunikálni nehéz volt. Kellet 1-2 év mire elsajátítottam. Miután ez ment barátokat találni pofon egyszerű volt. Mondjuk igyekeztem külföldiekkel körbevenni magam (30 angol, 40 külföldi, 30% magyar a baráti körből)

Legnagyobb pozitívum az egészben az hogy az átlag ember életvitele jobb, Magyarországhoz képest sokkal jobban érzem magam bárkivel beszélek. Nekem se érvágós kedvem mert a kasszásnak láthatóan 48 éve depressziója van és 0 életkedve. Emellett elérhető minden, lehet utazgatni etc.

Negatívum talán az hogy balfaszkodas van politikai vonalon, drágák a házak és még mindig nem mindig értem az akcentusokat elsőre.

Nagyon megváltozott a világképem mióta ide költöztem, teljesen tudom javasolni hogy egy kis időre is akár (egyetemen például egyszerűbb elintézni) külföldön éljen az ember.

Éltem NYCben is kicsit ha valakit érdekel akkor arról is tudok írni.