Mennyire számít furának, ha valaki felnőttként kevés kapcsolatot tart a szüleivel?

Nekem így alakult az életem, hogy távol kerültem a családomtól fizikailag és érzelmileg is. Nem volt számomra egy támogató közeg, valahogy úgy szocializálódtam, hogy egyedül kell megoldanom a problémáim és igazából jól is megy, mert diplomát szereztem, lakást vettem, haladok az életben. Viszont társaságban mindig kellemetlen ez a téma, ha kérdezik, hogy miért nem járok haza gyakrabban, mindenki alapnak veszi, hogy a családdal közös programokat szervezzen, segítséget kérjen tőlük, nekem ez kimaradt. Anyámmal mondjuk havonta egy-két telefon van, van egy testvérem, vele csak karácsonykor találkozom, de nem is nagyon érdeklődik felőlem. Szomorú valahol, mert én is érzem, hogy nem ez lenne az ideális, de diszfunkcionális családokban ez a helyzet, kívülállók számára ez nehezen érthető.