Más huszonéves is így el van veszve anyagilag?

Sziasztok!

Igyekszem rövidre fogni az ezzel kapcsolatos gondolataim. Novemberben költöztem Budapestre, előtte a szüleimmel éltem 3 hónapot, az megelőzően pedig egy vidéki nagyvárosban hol kollégiumban, hol barátokkal együtt albérletben.

26 éves vagyok, van egy alapszakos diplomám, jelenleg egy multinál dolgozom, és ca fél millió a nettóm plusz a cafeteria. Ezt csak a tisztánlátás végett írom le, mert tényleg érdekel én csinálok-e rosszul valamit.

Az a tapasztalatom mióta egyedül élek, hogy jószerivel hónapról-hónapra élek, mindezt úgy, hogy az albérlet amiben lakom nem drága, mindennel együtt 160-165 körül alakul havonta.

Korábban míg barátokkal laktam erőlködés nélkül félre tudtam tenni havi olyan 100-120 ezer forintot, majd ez a varázslatos konstelláció megszűnt apránként ahogy mindenki a fővárosba költözött az egyetem után. Így én is úgy láttam jónak, ha itt keresek munkát, már csak amiatt is mert anyagilag is nagyon nagy eltérés van a Budapesti fizetések és a vidékiek közt.

Tehát adott ez a durván 500.000 ft ami havi szinten megadatik, ebből kifizetem a lakást, rezsit, internetet, telefonszámlát, és még ezek után is marad pénzem lényegében. Pár szolgáltatás van amit igénybe veszek persze havonta, mint például pszichológus, kozmetikus, vagy éppen eljárok konditerembe, de ezt a szép-kártyával fizetem.

Bulizni nem járok, alig van időm ilyesmire, max a barátokkal találkozunk egy pohár borra, de ezek a kiadások is ritkák és nem magasak.

Nincs káros szenvedélyem, és ahogy. a kiadásaim nézem (vezetek minden kiadást és bevételt) a költségeim zöme a bevásárlásra megy el, egy-egy bevásárlás (élelmiszerek) 10-15 ezer forint, és az maximum pár napra elég, pedig nem kaviárt eszem elhihetitek.

Próbálok Munchon találni jó lehetőségeket zöldség/gyümölcsre, és azokat venni ha tudom. Mégis azt érzem, hogy egy helyben toporgok hónapok óta, a hó végére mindig alig van pár tízezer forintom, és ez nagyon lelombozó, mert ténylegesen az élelmiszervásárlásra megy el a pénzem oroszlánrésze úgy érzem.

A másik ami felmerült bennem, hogy szeretnék elkezdeni egy egyetemi képzést ami viszont sajnos csak nappali képzésben van, és egyszerűen nem látom magam előtt, hogy hogy tudnék ennek az egésznek egyáltalán nekifutni, holott ez az álmom. Mert vagy feladom a függetlenségem és a megszokott életszínvonalom a jelenlegi albérletben ahol lakom és összeköltözök másokkal / vissza a szüleimhez (amit nem akarok érthető okokból) vagy egyszerűen nem fogom tudni fenntartani magam ha felvesznek. Mert nyilván ez esetben a jelenlegi 40 órás munkám nem lesz tartható.

Továbbá észrevettem, de javítsatok ki ha nektek más a tapasztalatotok, hogy valahogy a korombeli fiatalok már simán vállalnak gyereket akár többet is. Én esküszöm nem értem hogy s mire. Mármint ha eltekintünk a kormány gyerekcsinálást buzdító hiteleitől is, amit orrba-szájba vesznek fel az emberek, akkor sem jön ki számomra a matek. :D

Én nagyon szeretnék majd egy kutyát, ami azért nem egy luxus (mint mondjuk az autó) hiszen elég sok ember tart kutyát könyörgöm, de még erről se érzem, hogy tudnék felelősségteljesen gondoskodni a jelenlegi anyagi helyzetemben. Ha most félreteszem a fentebb írt egyetemi dolgot is, és csak azt veszem tényleg, hogy mi pénz lenne egy kutya, hát szerintem ketten halnánk éhet a lakásban. :D Nyilván kapásból a kutya vételára is irdatlan mondjuk egy tenyésztőnél (kinéztem már évekkel ezelőtt a kennelt.) erre rájön még a kaja, kutyaiskola, állatorvos, különböző foglalkozások stb. Ezt csak azért írom, mert azért egy kutya milliószor kisebb és lássuk be rövidebb időtartamú vállalás mint egy gyerek, és én ezt sem merném megengedni magamnak egyhamar.

Nyilván az sem könnyíti meg, hogy egyedül élek, de nem akarok arra alapozni, hogy "majd lesz egy párom", mert kb fél perc alatt tudná egy szakítás kihúzni a lábam alól a talajt még akkor is ha előtte egy viszonylag biztonságos anyagi környezetet teremtettem magamnak. Pont egy ilyen szakítás miatt kellett anno a szüleimhez hazamennem. És hiába míg együtt éltünk megoszlottak azok a költségek amiket ma egyedül viselek, szakítottunk és azzal a lendülettel borult minden. Így nem is akarok arra alapozni, hogy majd kivel s hogy osztom meg a költségeket, persze jó ha van valaki de nem erre akarok alapozni mert sanszosabb, hogy egyedül fogok élni még egy darabig.

Nektek mi a tapasztalatatok?